A község rövid története

Palotabozsok a Dunántúlon, Baranya megye keleti-délkeleti részén, légvonalban közel a baranyai-tolnai határhoz terül el.
A település története a bronzkorig – Kr. e. 3. évezred –nyúlik vissza, amelyet több szórványos lelet és hamvasztásos sír bizonyít. A falut a középkorban először az 1015. évi pécsváradi bencés apátság alapítólevele említi. A Zsigmond kori Okmánytár Bosok néven tartja számon. 1499-ben már Palutha-Bosok a neve. Ez bizonyíték lehet arra, hogy a településen palota áll ekkortájt.
A török hódoltság ideje alatt a falu elnéptelenedik. 1687-ben szabadítja fel a települést a török alól Lotharingiai Károly herceg. 1694-től érkeznek rác telepesek a községbe, hogy benépesítsék azt.
A német telepesek Jáni Ferenc pécsváradi apát kérésére jönnek először Bozsokra, akik 1724-ben a Dunán tutajon érkeznek a dombokkal övezett, patakok szelte völgybe.
A falu fejlődését III. Károly és Mária Terézia uralkodásának köszönheti. A betelepített németajkú lakosság szorgalma, szakértelme és kitartása gyors fejlődést, gyarapodást eredményez az itt lakóknak. A mezőgazdasággal, állattartással, szőlőműveléssel foglalkozó lakosság csodálatos települést, termő határt varázsol magának. Az akkori közigazgatás mintafalunak szánja településünket. A szép fekvésű völgy közepébe helyezi a középületeket, e köré karéjban elnyújtva egy sorba épülnek a házak. A mezőgazdasági területet is egyedi módon kapják a betelepülő családok. Minden család 15 hold földet kap a határ több részén kimérve. Így a családok nemcsak lakás, de földszomszédok is. Ezért kölcsönösen egymásra utaltak otthon és a határban egyaránt.
Az 1732-ben 120 lelkes község lakosainak száma 1776-ban 1129-re növekszik.
A községi plébánia 1773-ban épül a pécsváradi apát adományából.
1732-től működik önálló iskola Bozsokon, 1916-ban nyitja meg kapuit a községi óvoda. Az 1839-ben pusztító pestisjárványt követően építik Szent Rókus tiszteletére a máig jó állapotban őrzött Rókus kápolnát.
A község a nevét 1903-ban változtatja meg Palotabozsokra, megkülönböztetésül az ország többi Bozsok nevű településétől. 1904 és 1911 között épül meg a Pécs-Bátaszék vasútvonal, amelynek egyik önálló állomása Palotabozsok. Sajnos, 100. „születésnapját” nem éri meg, mert 2000-től részlegesen, 2002-től végleg megszűnik a vasúti közlekedés lehetősége Pécsvárad-Bátaszék között.
Az I. világháború a község lakói közül 81 áldozatot követel. Számukra állít emléket a ligetben levő hősi szobor.
Az 1938-as összeírások szerint Palotabozsokon 1845 fő lakik: 53 magyar, 1792 német.
A II. világháborúba bevonult 250 főből 87-en esnek el.
1945-ben 1323 lakosa van a községnek, 455 magyar, 868 német.
A jelenlegi lakosság-összetétel a II. világháború után alakul ki. A német lakosság nagyobb részének „kollektív bűnösként” el kell hagynia lakóhelyét. 113 főt „málenkij-robot”-ra küldenek, a Szovjetúnióba. Helyükre a Szlovákiából elűzött felvidéki magyarok (lakosságcsere-egyezmény) és a Romániában nemkívánatos, Bácskát is megjárt, bukovinai székelyek kerülnek. A kezdeti súrlódások után a 3 népcsoport példásan él és dolgozik együtt. Megtanulták és átvették egymás szokásait, kölcsönösen tisztelik egymást, együtt ápolják a hagyományokat: értékeket őriznek és teremtenek.
Jelenleg a község lakosainak száma alig több 1000-nél.