4. szám

Önkormányzati hírek

Ezúton tájékoztatjuk Önöket, hogy végre elkészült az óvoda udvarának felújítása. Az igen rossz állapotban lévő homokházat még tavaly bontotta le az önkormányzat brigádja. Helyére árnyékot adó, féltetővel ellátott pihenő került. A szintén tönkrement betonjárdát térkővel burkolt terület váltotta fel. Új kerítés, homokozó biztosítja a kicsik biztonságos ottlétét és önfeledt játékát. Reméljük, a kicsik sok örömteli órát töltenek a megszépült udvarban.
Végeztek a tavaszi vetésekkel a mezőgazdaságban dolgozók. A paprika palántázás és a káposzta palánták kiültetése az elkövetkező hetek legfőbb elfoglaltsága lesz. A fűnyírás is gőzerővel zajlik. Jövő héten kezdődik a vasútállomás épületének tetőcseréje. A pályázat szerinti anyag- és eszközbeszerzés és elszámolás megtörtént.
A sportegyesület ismét pályázatot nyerve, 25 %-os önerő mellett összesen 9,1 millió forintot költhet sportfelszerelésekre, tetőcserére, féltető építésére valamint útiköltség elszámolására. A munkálatok folyamatban vannak.
A Német Nemzetiségi Önkormányzat szintén pályázatot nyújtott be egy 9 személyes Ford típusú kisbusz beszerzésére, amelyhez 20 % önerőt kell biztosítani és mintegy 7,5 millió forintot lehet elnyerni.
Ezúton szeretnénk megköszönni a legújabb önzetlen felajánlásokat, amelyeket a tájház gyűjteményének gazdagítása érdekében tettek.

Egy bozsoki fiú sikere a véméndi iskolában

Ezen újság hírei között többször számot adtunk egykori tanulóink olyan sikereiről, amelyekkel már sajnos nem iskolánk hírnevét öregbítették. Ez történt két héttel ezelőtt egy volt kedves diákunkkal is, aki hét társával együtt már évek óta a véméndi iskola diákja. Csibi Patrik 7. osztályos tanuló rendszeresen részt vesz matematika versenyeken és azokon kivétel nélkül elismerésre méltó eredményeket ér el. Április 14-én, Pécsváradon, az ottani iskola egykori jeles tanáráról elnevezett, Szondi József matematika versenyen ért el 1. helyezést. A tavalyi Muskát József matematika versenyen 3. lett, az idei megmérettetésen a 9. helyezést szerezte meg. Gratulálunk a szép helyezések eléréséhez és további sikereket kívánunk nemcsak neki, de a többi tanulónak is!

Friedrichné Fazekas Mária, alpolgármester

A Nyugdíjasklub Görcsönydobokán

Április 16-án a Nyugdíjasklub tagjai Görcsönydobokán vendégeskedtek az ottani klub meghívásának eleget téve. Remek ebéddel, táncra inspiráló zenével készültek a vendéglátók, a meghívottak pedig egy kis műsort adtak elő. A bozsokiak ezúttal is a szokásos éneklést megfűszerezték a farsangkor előadott jelenet egy-egy elemével. Nem maradt el a siker. Az utazáshoz az önkormányzat biztosította a buszt. A következő „szomszédolás” helyszíne Bozsok lesz.

Az iskola áprilisi hírei

A tavaszi szünet után is folytatódik a gyerekek lovas oktatása. A kedd délutánonkénti foglalkozásokra Neumeiszter Hilda szállítja a tanulókat. A foglalkozások egy része elméleti,  a másik része gyakorlati oktatásból áll. A gyerekek nagyon szeretik ezeket az alkalmakat, és nekünk, nevelőknek is nagy segítség. A lovaglás során nemcsak a gyerekek mozgáskultúrája fejlődik, hanem szókincsük, figyelmük, fegyelmük, koordinációs képességük is javul. Nagyon örülünk a lehetőségnek, szívesen visszük a szakkörre a gyerkőcöket.
Április 16-án Dunaszekcsőn rendezték a társulási atlétikai versenyt. Iskolánkat Koller Krisztián képviselte, aki a 9. helyezést érte el. Gratulálunk Krisztiánnak és felkészítőjének, Ferencz Emíliának.
Április 16-17-én volt az általános iskolai beíratás. A 7 iskolaköteles tanuló szülei sajnos úgy döntöttek, hogy másik intézménybe íratják be gyermeküket. Így a következő tanévben nem lesz tanítás az iskolában. A fenntartó egyenlőre nem szünteti meg az intézményt, mert az óvodások száma ezt lehetővé teszi. A tanítás egy évig szünetel, és a következő évi beíratás dönti el, hogy két év múlva indul- e első osztály. A település szempontjából nagyon fontosnak tartom, hogy van-e, és hogy milyen az intézményrendszere. A sokszínűség mindenki számára fontos, és úgy érzem az iskola nagyon is lényeges színfoltja községünknek!

Guszmann Józsefné igazgató

Ovisok a könyvtárban

Április 24-én az ovisok könyvtári foglalkozáson vettek részt. Már visszatérő vendégként érkeztek, hiszen 2-3 havonta ellátogatnak a könyvtárba, ahol igyekszünk tartalmas programot biztosítani számukra. Óvatosan, érdeklődéssel vették kezükbe a számukra előkészített könyveket, nézegették a képeket és egy-egy rövidebb mesét is meghallgattak. Ezúttal gyermekdalokat tartalmazó DVD-t vetítettünk ki egy nagy vetítővászonra, lelkesen énekelték az előadókkal együtt kedvenc dalaikat.

Dr. Kovács Antal: Hihetetlen nyaralásom 1945-ben

/Az augusztusban megkezdett írás folytatása/

A palotabozsoki hónapokban egyedül az öcsémmel, Gáborkával maradtam kapcsolatban, aki alig múlt 4 éves. Mivel ő szőke és göndör hajú volt, a kedves, mosolyra álló, kék szemével az állomáson elsők között talált gazdára. Nagyon szerette Gábort az a sváb család, ahol ő számított akkor a legkisebbnek. Gyuri bátyám már 9 éves elmúlt, és a falu távolabbi utcasorán lakott. Vele sem nekem, sem Gáborkának nem volt kapcsolatunk. Emlékszem Gyurinak egy csínyjére, amikor úgy augusztus közepén, egy nála valamivel idősebb, falubéli rosszcsonttal megdézsmálták egy gazda szőlőjét, – kizárt dolog, hogy néhány fürtnél többről lett volna szó – s ezért a kisbíró, kordéban ültetve, végighajtotta őket az utcákon, nyakukban „Loptam” feliratú, kétnyelvű táblával, meg-megállva, - dobpergéssel csődítve össze a népet,- tette köztudottá a gyalázatot. Bátyám megszégyenítése miatt sírtam titokban, nagyon sajnáltam őt. A lopás nagyon súlyos bűn volt a sváboknál, de a hazug embert sem tűrték meg maguk között.
A gyerekekkel – ugyan kezdetben kézzel-lábbal mutogatva – jól megértettük egymást s ragadtak rám a sváb szavak, kifejezések. Jóskával igen közeli lett a kapcsolatom, mindig a nyomomban járt, szemét rajtam tartotta s én is engedelmes tanítványnak bizonyultam. Részese lettem a falusi életnek. Habár egyszerűbb feladatokkal, de beilleszkedtem életritmusukba. Kezelhettem a szivattyús kutat, a Jóska által levágott sarjút raktam fel a kis targoncára, friss szalmát hoztam az istállóba, később már a lovakat is kefélhettem. Emlékszem, aratás ideje volt, s nekem a kezembe nyomtak egy nagy, talán 2-3 méter széles fagereblyét, amivel az aratók után gyűjtöttem össze a marokszedő asszonyok nyomán elhullott kalászokat. Nagyon hamar megtanultam a frissen vágott tarlón mezítláb járni, ami kezdetben szörnyűnek tűnt. Gondot fordítottak mindenütt a tisztaságra és rendre – a lakásban, az istállóban és az udvaron is. Az udvar esti rendbetétele Jóska és az én feladatom volt. Az istállót nagyon szerettem! Fecskefészkek tömege sorakozott ott, nem csak a házak eresze alatt, de még inkább az istálló gerendáin. Le nem verték volna azokat, s nem emlékszem, hogy Jóskával egyszer is madárfészkek kirablására vetemedtünk volna. Tokod-Altárón a kis bányászgyerekek egyik kedvenc szokása volt ez. A szomszéd gyerekek bevontak játékaikba. Jóska nagy mestere volt a bodzapuska, a bodzafurulya és a nyírfasíp készítésének, de legszívesebben a kavicsokkal játszottunk, s amikor később a „Pál utcai fiúk”-at olvastam, ráismertem az ott leírt „golyózásra”. Néhány sima, gömbölyű, lehetőleg egyforma nagyságú dunai kavics kellett hozzá. Az ilyen különleges kavicsok nagy becsben álltak. Nemecsekék és a Pásztor fiúk ezt színes üveggolyókkal játszották. Úgy 6-8 darab, alig cseresznyényi kavicsunk volt, s közülük az egyik a többitől színével elütött: ez volt a „király”! A földre kuporodva játszottuk. Az egyik fél az összes kavicsát egy lapát felületénél nem nagyobb területen ledobta maga előtt a földre. A másik félnek kellett ezeket aztán összeterelgeti egyenként, egyik kezével a saját „király” kavicsát feldobva a magasba, s ugyanezzel a kezével a szétgurított kavicsokat a másik kezének hüvelyk és mutató ujjával alkotott híd alatt átgurítva, egy kupacba terelgetni úgy, hogy a terelő mozdulat után villámgyorsan el kellett kapnia a visszahulló „királyt” is. A legnehezebb az utolsó mozdulat volt: a dobó kezünkkel összemarkolni a kavicskupacot, s a kavicsokkal teli markunkkal még el kellett kapni utoljára a „királyt”. Aki ezt megcsinálta, elnyerte az ellenfél összes kavicsát! Ha közben hibázott, úgy az ellenfélen volt a sor. Órákig lehetett ezt játszani. Egy ilyen kavicsokkal folytatott meccs alkalmával kaptam egy nagy pofont Jóskától. Már nem tudom, miért. A dolog ugyan meglepett, s mert sok testvérem között azért némi tapasztalatom már volt a verekedés technikájáról, hasonló pofonnal válaszoltam. Jóska rám vetette magát, és letepert a földre, püfölt tiszta erőből. Erős, jó felépítésű, hozzám képest jóval fejlettebb legényke volt. Az Altmuti szedte le rólam. Jóska az édesanyjától kapott két nagy pofont, amitől viszont én fakadtam keserves sírásra:
– Líbe mutti, tut ím nikszt vé! Joska iszt nikszt suldik! /Kedves mama, ne bántsa! Ő nem hibás!/ - kiabáltam. Nem lett harag belőle. Szerettem Jóskát.

/Folytatjuk/

Sport

Ifi csapat:
Nagykozár – Palotabozsok: 1-1
Palotabozsok – Lovászhetény: 3-5
Lánycsók – Palotabozsok: 3-5
Palotabozsok – Véménd: 7-2
Vajszló – Palotabozsok: 4-1

Felnőtt csapat:
Palotabozsok – Hosszúhetény: 3-6
Nagykozár – Palotabozsok: 0-3
Kétújfalu – Palotabozsok: 1-0
Pellérd – Palotabozsok: 1-8
Palotabozsok – Pogány: 3-0

Hajrá Bozsok!

KÖSZÖNTJÜK AZ ÉDESANYÁKAT, NAGYMAMÁKAT!

Tanítsd meg a gyereket!
Lépni tanítsd lépteddel,
nézni tanítsd szemeddel,
ezer percben ezerszer.

Látni tanítsd sötétben,
lépni tanítsd, ne féljen,
kérni tanítsd szavakkal,,
élni tanítsd magaddal!

Ápold, mint a szép kertet,
vele örülj, ha szeret,
hinni tanítsd magában,
bíztasd, segíts bajában!

Védd mind a két karoddal,
útját mutasd utaddal,
és ha felnőtt, engedd el,
és ha elhagy, szenvedd el!

Adamis Anna